Havasréti József: Üvöltés - Avantgarde kutatás

Vendégünk Havasréti József két nagyobb szakterületéről így ír: Az egyik a hetvenes-nyolcvanas évek magyar neoavantgárd művészete, irodalmi kultúrája. A főbb súlypontokat itt a neoavantgárd törekvések és az ellenállás kultúrája, a médiahasználat, és popkultúra közötti kapcsolatok alkotják. Egyrészt művészeti csoportokkal foglalkoztam, mint például az 1980 és 1985 között működő Lélegzet „élő folyóirat”, ahol a tagok élő felolvasásokon mutatták be az egyes lapszámokat, hogy kikerüljék a cenzúrát. Hasonló volt az 1979 és 1982 között működő Fölöspéldány csoport, mely „irodalmi koncerteket” tartott, a Bizottság és a Beatrice tagjainak közreműködésével. Mind a Lélegzet, mind a Fölöspéldány fontos szerepet játszott az amerikai beat irodalom, különösen Allen Ginsberg magyar recepciójában. A legtöbb cikkemhez végzek levéltári, archívumi forráskutatásokat is. A magyar neoavantgárd történetéből a kiemelkedő művészegyéniségek tevékenységével is foglalkoztam. Erdély Miklós filmes írásait az okkult-ezoterikus gondolkodás kontextusában, Bódy Gábor munkáit az őt ért nyelvészeti-szemiotikai hatások kontextusában vizsgáltam. Foglalkoztam Molnár Gergely David Bowie-kultuszával is. Hosszabb tanulmányban rekonstruáltam a bécsi akcionisták hatását Hajas Tibor munkáira. Hajas Szövegkáprázat című szövegét elemzi részletesen a Hajas és a tibeti buddhizmus kapcsolatát bemutató kiállítás katalógusába készített írásom. A fent említettek mellett (inkább csak ilyen vasárnapi történészként) publikálok a magyar popzene történetével foglalkozó tanulmányokat, ezekben részben kevésbé vagy eddig egyáltalán nem kutatott területeket próbáli megvilágítani (magyar diszkó, magyar funk, magyar space rock), részben arról írok, hogy milyen kortárs politikai-kulturális folyamatok következtében (politikai kisajátítás, DJ kultúra, hagyományteremtés, kultusz) válik vagy válhat fontossá-aktuálissá egyes régi előadók (például a P. Mobil vagy Zalatnay Sarolta) korábbi életműve, vagy annak bizonyos szegmense. De nem tekintem magam specialistának. Mint zenehallgató a Clash, a Who, Jimi Hendrix, Michel Jackson, Miles Davis, Quincy Jones, Herbie Hancock, Prince lemezeit hallgatom leginkább, de sok minden mást is. A klasszikus modernek közül nagyon szeretem az orosz zeneszerzőket (Sztravinszkij, Sosztakovics, Prokofjev). A kortárs irodalomból nagyon szeretem Thomas Pynchon, Stephen King, Dan Simmons, Peter Straub, W. G. Sebald, Karl-Ove Knausgard, Donna Tartt, a magyarok közül Bartók Imre, Kiss Tibor Noé, és a nemrég elhunyt Konrád György könyveit, írásait. Közelállónak érzem magamhoz a Nemes Z. Márió által koncipiált hungarofuturista kortárs avantgárd művészeti mozgalmat (vagy hungarofuturizmust), több rendezvényükön is szerepeltem.