Prof. Dr. Fábián István az akkumulátorgyártás és ami mögötte van

Fábián István (1956, Debrecen) a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett okleveles vegyész diplomát 1980-ban. Végzése óta az egyetemen dolgozik, jelenleg egyetemi tanár. 1982-ben egyetemi doktori, 1991-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált és 2002 óta az MTA doktora. Eddig végzett oktatási tevékenysége az általános, a fizikai, a szervetlen és az analitikai kémia különböző területeihez kapcsolódott. Jelenleg az analitikai kémia című tárgy főelőadója, valamint a vegyész MSc képzés szakfelelőse. A Debreceni Egyetem Kémiai Doktori Iskola törzstagja, a Koordinációs és analitikai kémia program vezetője. Eddig 21 doktorandusz témavezetője volt, közülük 11-en már fokozatot szereztek. Kutatómunkája az erélyes oxidálószerek redoxireakcióival, környezeti kémiával, analitikai kémiával, funkcionalizált aerogélekkel kapcsolatos. Iskolateremtő tevékenysége kiemelkedő. Az oldatfázisú reakciómechanizmusok kutatásának nemzetközileg is számon tartott, elismert kutatója. Számos kutatási pályázat (OTKA, NATO Linkage Grant, NKTH, TAMOP GINOP) témavezetője volt. Eredményei alapján több mint 160 közleménye jelent meg rangos szakmai folyóiratokban (IF: 526,3; Fábián István (Reakciókinetika) (MTMT)). Az European Colloquium on Inorganic Reaction Mechanisms konferenciasorozat megalapítója. A Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis című folyóirat volt főszerkesztője (2009 – 2016). Felelős szerkesztője az MTA által támogatott Tudomany.hu honlapnak, melynek elsődleges célja az áltudományok elleni küzdelem. Pályafutása során több évig dolgozott az USA-ban meghívott kutatóprofesszorként (1988-1991), illetve Németországban előbb Max Planck ösztöndíjasként (1983-1984), majd Alexander von Humboldt ösztöndíjasként (1992-1993). Meghívott professzorként több alkalommal rövidebb tanulmányutakon vett részt a Miami University, Tokyo Institute of Technology, illetve az Universität Erlangen-Nürnberg egyetemeken. A Debreceni Egyetemen számos testületnek volt választott tagja, illetve vezetői feladatokat látott el. 2005 és 2018 között a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 2016 és 2018 között a Fizikai Kémiai Tanszék vezetője volt. Két évig az egyetem rektorhelyettese, majd 2010 – 2013 között rektora, 2012 – 2013 között a Magyar Rektori Konferencia Egyetemi Tagozat elnöke volt. Számos szakmai szervezet tagja. Az MKE-be 1980-ban lépett be, tagja az American Chemical Society-nek, az International Ozone Association-nak, a Magyarországi Humboldt Egyesületnek. 2013 – 2019 között az MTA elnökségének választott tagja volt. Meghatározó szerepet vállalt az egyetemi és gazdasági szféra közötti kapcsolatok erősítésében. Kezdeményezte kihelyezett tanszékek létrehozását iparvállalatoknál. A TEVA Gyógyszergyár Zrt. vezetőivel együttműködve aktívan részt vett a cégnél létrehozott két tanszék feladatkörének kidolgozásában. Fontosnak tartja az alapkutatások eredményeinek gyakorlati hasznosítását. Az elmúlt évtizedekben számos megbízásos kutatási projekt témavezetője volt. Kutatócsoportjával intenzív szakmai együttműködésekben vett és vesz részt több céggel: Nouryon (korábban AkzoNobel), Bohus, Svédország; PREMED Pharma Kft., Budörs; MOL Magyar Olaj- és Gázipari NyRT, Budapest; Kis Kft, Sajóbábony. A tagja volt az OTKA Kémia I zsűrinek (2005 – 2008), az OTKA Műszaki- és Természettudományi Kollégiumának (2008 – 2011) és tagja a NKFIH Élettelen Természettudományok Kollégiumának (2019 – ). 1998-tól az EU FP5, FP6, FP7 és a HORIZON 2020 keretprogramokban szakértő, bírálóbizottsági tag, illetve több uniós pályázat kémiai bírálóbizottságának elnöke és társelnöke volt. Jelentősebb elismerései: Alexander von Humboldt ösztöndíj (1992 – 1993); Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998 – 2001), a Delhi School of Professional Studies and Research, valamint a Vasile Goldis Western University of Arad (2012) Professor Honoris Causa címe; a Vasile Goldis Western University of Arad aranyérme (2013,); Polányi Mihály-fődíj (2016).