Egy megkerült és megkerülhetetlen zöld téma: az újraelosztás

Az ökológiai közgazdaságtan abból az alapvetésből indul ki, hogy a gazdasági folyamatokat úgy kell átalakítani, hogy közben nem lépjük át a Föld eltartóképességét. Ez azt jelenti, hogy ha az energiát, és az erőforrásokat korlátozottan kezeljük, akkor a termelés és fogyasztás mennyiségét is ezeken a határokon belül kell megszerveznünk. Mindezt persze úgy, hogy egy igazságosabb és élhetőbb világot hozzunk létre. Ebben az adásban Köves Alexandra Éber Márk Áron szociológussal, az ELTE adjunktusával az ehhez szükséges elosztási kérdésekről beszélget. A közvéleményben zöldnek lenni nem jelenti automatikusan azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenség ellen is tenni kell valamit. Abszolút domináns az a megközelítés, hogy elég, ha én a jövőben környezettudatosan élek, és szép zöld, passzív házban lakom. A legtöbben nem kötik össze, hogy a fenntarthatóbbá válás olyan mértékben befolyásolja a fogyasztási szerkezetet és ezáltal a legkülönbözőbb iparágakat, hogy újraelosztás nélkül még a mostaninál is jobban szakadhat a társadalom szövete. Azonban egyenlőtlenségről, újraelosztásról, a magántulajdon meghaladásáról beszélni – főként a bolygó ezen régiójában – kifejezetten terhelt téma, és ezért gyakran a kerülendő kategóriába esik. Ráadásul az újraelosztási rendszerek esetében szinte mindig pénzről beszélünk. A legrosszabb forgatókönyvek szerint azonban nem kizárt, hogy egyszer eljutunk oda, hogy személyes ökolábnyom-, karbon-, energia-, esetleg entrópia kvótákban kell majd gondolkodnunk, ami megint felveti az elosztás kérdéskörét. Hogyan lehet erről értelmes párbeszéded folytatni? Erről szól a Zöld Egyenlőség mostani adása, amelyben Köves Alexandra Éber Márk Áron szociológussal, az ELTE adjunktusával beszélget az alapelvekről.