Glokalizáció – helyi gazdaságok globális hálózata?

A mostani gazdasági válságban sokszor jön elő az a kérdés, hogy mennyire fogja ez a helyzet a globalizáció folyamatát befolyásolni. Sajnos egy egészségügyi válság kellett ennek a kérdésnek a felvetéséhez, pedig az ökológiai válsággal foglalkozó tudósok évtizedek óta hívják fel a globalizáció árnyoldalaira a figyelmet. Ebben az adásban ezt a témát járja körül Köves Alexandra Takács-Sánta Andrással, az ELTE Humánökológia mesterszak igazgatójával. Mérő László az egyik könyvében úgy fogalmaz, hogy annak, hogy a globalizáció ellen harcolunk körülbelül annyi értelme van, mint a genetikai kód ellen harcolni azért, mert léteznek szúnyogok. Azonban a koronavírus is rámutatott arra, amit a zöldek már nagyon régen mondanak: a globális gazdasági rendszerek kitettek, a károk és hasznok időben és térben elválnak egymástól, és egy ilyen helyzetben ellenállóbbak és igazságosabbak lennének azok a gazdasági tevékenységek, amik a termelést és a fogyasztást egymáshoz jóval közelebb hozzák. A glokalizáció szó miatt lehet, hogy Kazinczy Ferenc és Grétsy László közösen jajdulnak fel, ugyanakkor jól mutatja, hogy a relokalizációt globális közösségek hálózataként – a globális szolidaritás megtartása mellett – érdemes elképzelni. Milyen iparágakban lehetséges ez? Milyen és mennyi identitása kell legyen egy embernek egy ilyen világban? És tudunk-e banánt enni egy glokalizált gazdaságban?