Mi van, ha a nem a földeken termesztünk? Beszélgetés a land-sparing lehetőségeiről

Azt már eddig is tudtuk, hogy a mostani élelmiszertermelő rendszereink komoly csapást mérnek a biodiverzitásra. De hogyan tudjuk ellátni az embereket minőségi élelmiszerrel úgy, hogy a földeket visszaadjuk a természetnek? Mi van, ha a mezőgazdaság nem horizontálisan, hanem vertikálisan terjeszkedik? A Zöld Egyenlőség néhány rendhagyó adásban az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportja beszélgetéssorozatának keretében 2022-ben elhangzott előadásoknak és vitáknak ad helyet, amelyek fókuszában a környezeti fenntarthatóság érdekében bevethető, elsősorban a gazdasági növekedéstől való függést csökkentő, a mai működésektől radikálisan eltérő stratégiák állnak. A harmadik ilyen adásban Dr. Havasi Máté, környezetkutató, halászati szakmérnök, a Hivekovics Családi Gazdaság szakmai igazgatója beszél és beszélget arról, hogy hogyan lehet úgy élelmiszert termelni, hogy a földet közben a lehető legnagyobb mértékben adjuk vissza a természetnek. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának és az ELTE Humánökológia mesterképzésének támogatásával az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportja 2022-ben olyan beszélgetés- illetve vitasorozatot indított RADIKÁLISAN MÁS: Fenntarthatósági vitasorozat a gazdasági növekedés logikáján túl címen, amely arra keresi a választ, hogy hogyan lehet meghaladni a gazdasági növekedés logikáját úgy, hogy mégis nőjön a jóllét. Ezeknek az alkalmaknak a hanganyagait a Zöld Egyenlőség podcastban is megismerhetik a hallgatók, hiszen ezek mind olyan témák, amelyek az ökológiai közgazdaságtan gondolatai mentén dolgoznak fel különböző témákat. Az első három alkalommal az élelmezés fenntarthatósága és jövője áll az előadások és beszélgetések középpontjában.  A harmadik ilyen adásban Dr. Havasi Máté, környezetkutató, halászati szakmérnök, a Hivekovics Családi Gazdaság szakmai igazgatója beszél és beszélget arról, hogy hogyan lehet úgy élelmiszert termelni, hogy a földet közben a lehető legnagyobb mértékben adjuk vissza a természetnek. Az előadás és az azt követő párbeszéd a land-sparing fogalmát mutatja be, amely kisebb területen jóval intenzívebb gazdálkodást ajánl annak érdekében, hogy a földeken a mezőgazdasági tevékenységek helyett az ökoszisztémák egészségének helyreállítása történhessen. Az előző adásokban már elhangzottak azok az érvek, amelyek a föld megosztásáról beszélnek (land sharing), azaz jóval kisebb intenzitás mellett, ökológiai szempontokat figyelembe véve, a mezőgazdasági területek között természetes élőhelyeket meghagyva vagy létrehozva képzelik az élelmiszertermelést. De mi van, ha éppen ellenkezőleg, nem kevésbé intenzívvé, hanem sokkal intenzívebbé tesszük a mezőgazdaságot, és felfelé terjeszkedve, már nem a földekhez ragaszkodva termesztjük a zöldségeinket és a többi földet egészében adjuk vissza a természetnek? Meg tudjuk ezt tenni akár a városainkban, a lakásainkban? És egészséges lenne az ilyen élelmiszer?