Munkaidő-csökkentés: miattunk vagy a bolygó miatt?

Az ökológiai közgazdaságtanban a fenntarthatósági átmenetek egyik fontos eszközének tekintik a munkaidő-csökkentést, azt feltételezve, hogy ezzel nem csak az észszerűtlen fogyasztási szinteket lehet visszafogni, de a jóllétet érintő előnyök bőven kompenzálnák az anyagi fogyasztás csökkenésével járó veszteségeket. Ebben az adásban ezt a témát járja körül Köves Alexandra Antal Miklós ökológiai közgazdásszal. A Zöld Egyenlőség podcast áprilisi témája a munka fogalmának újraértelmezése az ökológiai közgazdászok szemszögéből. A jóléti államokban létezik egy önerősítő folyamat: minél többet dolgozunk, annál többet fogyasztunk; és minél többet fogyasztunk, annál többet dolgozunk, hiszen az új fogyasztási szinteket fenn kell tartanunk. Időnként már nem azért hozunk létre új munkahelyeket, mert azok valóban hozzájárulnak a szükségleteink kielégítéséhez, hanem azért, mert a munka társadalmában ez az egyetlen, amellyel a létünket fenntarthatjuk és a társadalmi státuszunkat bebiztosíthatjuk. Így viszont olyat is termelünk, aminek már nem sok köze van a szükségleteinkhez, viszont terheli a környezetünket. A munkaidő csökkentésével a feltételezések szerint az anyagi szükségletek úgy tudnának csökkenni, hogy a jóllétet nagymértékben befolyásoló egyéb szükségletek kerülnek előtérbe. Manfred Max-Neef kilenc alapvető szükségletet azonosított: létfenntartás, védelem, szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás, énazonosság, szabadság. A szabadidő kérdésköre a kilencből ötöt érint: szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás…