Teljes emberként élni a válságokban és a válságok után

Jelenünkben a társadalomban betöltött szerepedet szinte kizárólag a munkaerőpiacon betöltött pozíciód határozza meg. Az emberi lényből (human being) dolgozó embert (human doing) faragott az elmúlt pár száz év, akinek értékét a piac határozza meg. De lehet-e így teljes emberként élni? És hogyan változott ez a kérdéskör a koronavírus válság alatt? Vendégünk Faludi Julianna szociológus. A koronavírus megmutatta, hogy mi történik akkor, amikor a munkánk benyomul a magánéletünkbe; vagy éppen fordítva: a munkánk nélkül úgy tűnik, mintha semmivé foszlanánk. A gazdasági rendszereink kizárólag munkaerőként vagy fogyasztóként tekintenek az emberekre, kihagyva a legfontosabb életterületeinket, amik emberré tesznek: a gondoskodó, az alkotó, a véleményformáló, a százarcú embert. Egy nemzetközi kutatócsoport Faludi Julianna szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem docensének vezetésével feltárta azt, hogy különböző csoportokat hogyan érintett a koronavírus válság a teljes ember kérdéskörét körül járva. Ebben az adásban Köves Alexandra beszélget vele. Polányi Károly gazdaságfilozófus A nagy átalakulás című könyve már 1944-ben figyelmeztetett arra, hogy a gazdasági rendszerünk az embert munkaerővé, a természetet pedig csupán nyersanyaggá silányítja. Polányi reneszánszát éli, és gondolatai világszerte egyre gyorsabban terjednek. Az ökológiai közgazdaságtan is előfutárként hivatkozik a magyar származású tudósra. Amikor a társadalomban betöltött szerepünket csak a mentén értékeljük, hogy a munkaerőpiacon éppen milyen értékű áruként vagyunk jelen, akkor nem csak a személyiségünk és emberségünk jelentős részeit hagyjuk teljesen figyelmen kívül, hanem olyan cselekedeteket értéktelenítünk el, amely egyébként kiemelkedő fontossággal bír. Az anya, aki a gyerekét neveli; az ember, aki az idős szüleit gondozza; az aktivista, aki a természetet próbálja védeni ezt legfeljebb szabadidejében vagy jókedvében csinálhatja. A koronavírus válság megmutatta, hogy azok a foglalkozások, amik a munkaerőpiacon áruként keveset érnek, így nem is fizetjük meg őket (ápoló, orvos, tanár, óvónő, gazda, élelmiszerbolti eladó, futár) éppen azok, amelyekre a legnagyobb szükségünk van. Szintén a koronavírus válság alatt vált nyilvánvalóvá, hogy az otthon végzett munkának mekkora jelentősége van, és mekkora probléma, ha a megélhetésért végzett tevékenységünket felügyelő rendszerek rátelepednek a magánéletünkre. Egy nemzetközi kutatócsoport Polányi teljes ember szemüvegén keresztül nézte meg a különböző csoportok élethelyzetének alakulását a koronavírus válság alatt. Könyvükben kitérnek arra is, hogy történelmileg a nők a különböző válságok alatt betöltöttek olyan szerepeket, amik tompították a válságok hatásait, és megvizsgálják, hogy miként alakult a nők sorsa a koronavírusválság alatt. Köves Alexandra, a könyv egyik szerkesztőjével, Faludi Julianna szociológussal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget erről a témáról.